Milady Szalon, Budapest
Ez a ruhakölcsönző is azon körúti kölcsönzők sorát gyarapítja, amit egy tágasnak tűnő belvárosi lakásból alakítottak szalonná. Sajnos az idők folyamán összegyűlt ruhamennyiséggel párhuzamosan nem nőttek a szobaméretek. De ez még bejelentkezéskor nem látható, így telefonálunk. Kedves női hang veszi fel a kagylót, örömmel veszi bejelentkezésünket.

Érkezéskor a kapualjban meglepő a hentesüzlet hátsó helységének szaga és látványa, de gyorsan túltesszük magunkat rajta. Felérünk, papucsra válthatunk, és üldögélni kezdünk. Ugyan időpontra jöttünk, de kénytelenek vagyunk a hosszú folyosón várakozni, előnytelen ruhákba bújtatott duci menyasszonyok képeit nézegetve, mert katalógus alig akad. Egy ráérős soktagú magyar család nem akarván tudomást venni rólunk, mint következő vendégről, tovább vegzálja a menyasszonyt, még próbáltatna, de ő már menne. Szerencsére egyszer mindennek vége szakad... sógorom, akinek peches napja van, a folyosón marad a vitorlás magazin legfrissebb példányával. Nem tűnik szenvedőnek az arckifejezése, míg mi besurranunk a próbáraterembe.
Tágas, világos terem, nagy tükörrel. Hivatkoznék a weboldalukon kinézett modellre, aminek nincsen hivatkozási száma, se neve a weboldalon, de a leírásunk alapján fogalma sincs róla a hölgynek. Állítása szerint olyan gyakran cserélik a modelleket, hogy nem tudja megjegyezni, a szalonban pedig nincs net. De a főnöknője minden modellről tudja, melyik szalonjukban van, vigasztal. Nem eléggé vigasztaló, mert a főnöknő nincs itt, így egyedül kell megbírkóznunk a feladattal. Értetlenkedve fogadom az internet hiányát, illetve bármi olyan rendszerét (katalógus a ruhaköltemények tervezőitől, saját készítésű képes nyilvántartás nyomtatva vagy számítógépen, stb), ami segítené a próbára érkezetteket és az alkalmazottakat egyaránt. De nem ez az egyetlen szeglete az országnak, ahol a Főnök tud mindent, és pótolhatatlanságát megőrizendő, vissza- és megtartja magának a munkát ténylegesen végző kolléga és az ügyfél hátrányára az információkat. 

Ennek ellenére a próba kitűnő hangulatan folyik, remek a humorérzéke a hölgynek, és szerencsére nekünk is. Érdeklődik, milyen ruhát is szeretnék, és amikor megemlítem az egyszerűséget, mint vezérelvet, meg azt, hogy nem szeretnék abroncsosat, nemlegesen rázza a fejét. A példaként felhozott Büszkeség és balítélet BBC sorozat említésekor nem kikerekedett szemmel néz, mint a korábbiakban bárki más, ellenkezőleg, rögtön megvan a közös pont. De sajnos a nincsenből ő sem tud csodaruhát teremteni. Faggatjuk a menyasszonytermészetről, de lojális korábbi ügyfeleihez, nem tud - nem akar? szélsőségeket mondani.
Megállapítjuk, a hófehér és az abroncsos nem az én világom, nem szeretem a 'düsezt' merevsége miatt, és itt sincs olyan, amit elképzeltem. Megállunk egy ezüstös-fehér, 'v' kivágású, nyakban megköthető, mell alatt szabott modellnél. Felsőrésze gazdagon díszített óarany-réz színű gyöngyökkel, háta mélyen dekoltált. Előnyös szabású számomra, eltűntet rólam pár kilót és magasabbra is varázsol. Színe, hatása az estélyi ruha és a menyasszonyi ruha közötti sávon mozog, nem tudom eldönteni, mi is valójában. Kacérkodom vele, hezitálunk, beszélgetünk, szerencsére nincs még utánunk senki. Megbeszéljük az árát, középsávon mozog, kezelhető. Hiába nem láttunk eddig ilyen előnyös modellt rajtam, de ugyanannyi nehézségeket is támasztana. Cipőt, kiegészítőt bonyolult lenne rá találni, így függőben hagyva elköszönünk.