Oly gyorsan elrohant az augusztus hónap, most esett csak le, hogy júliusban írtunk utoljára a ruhapróbákról. Kinyaraltuk magunkat, az oldalunk is kivirult, tele lettünk sok hasznos funkcióval, újakkal és újragondoltakkal egyaránt. De újra itt vannak a dolgos őszi napok, és jobban beszorul az ember lánya ebben a locspocsban a házba. Ha már a párom külföldi céges partnereiket járja valahol Európában, és nem tudunk gyereket csinálni, blogolok. Ez a kalandunk Veszprémbe sodort minket. Közel az esküvő leendő helyszínéhez, a Balatonhoz, itt reménykedtünk megtalálni az igazit. Budapestről utaztam le egy forró péntek délután, munkaidőből kicsit korábban lelépve, hogy emberi időben odaérjek.
A főutca végén egy zegzugos, belső udvaros, hűvös házban található a szalon. Nagyon kicsi, 2 helységében a plafonról is lógnak a ruhák, nemcsak menyasszonyi modellek, de jelmezek, báli ruhák, öltönyök és szmokingok. A kísérőknek már csak az ajtónál elhelyezett 2 ülőhelynyi szófán van hely. A próbafülke kicsi, épp beférünk az eladóval. A próba elkezdődik, és elsorolom, hogy mi az, amit nem szeretnék, mi érdekelne. A hölgy türelmesen hordja a modelleket, kedvesen kötözi, gombolja a sok kreációt rajtam. Nagyon kevés modellt talál, ami fedi elképzeléseimet, de sebaj, anyám boldogan bólogat és élvezi a szerepét. Húgom már kicsit visszafogottabb, jobban ismer, érzi, hogy enyhén ideges vagyok. Segít is, teremt pár perc pihenőidőt nekem, felpróbál egy alkalmi ruhát, keresi ő is az ideális jelmezt a tanu szerepéhez.
Hiába magyarázom el itt is, hogy milyen egyszerű ruhát szeretnék, hiába szerepel a katalógusban hasonló, sajnos próbálni nem lehet. Nincs az a fazon, mert nem eléggé abroncsos és csillámló, vagy nem eléggé 36-os méret. Valaki valahol eldöntötte, hogy mit és mekkorát kell hordania Magyarországon a menyasszonyoknak, és ez ellen nincs apelláta. Itt ez leszen a divat, és kész.
A belső helység végében az asztalnál belépésünk óta ül egy férfi...
A teljes cikket elolvashatod az omegen.hu oldalon a blog menüpontban Párizsi Sokk címen.
