Egy kis kitérő az esküvői ruhaszalonok világából: esküvői Helyszínbörze lesz 2010. október 2-i hétvégén a Corvinuson.
Sokan gondolom felsóhajtanak, hiánypótló, mert biztos nincs már elég esküvőkiállítás... de nincs igazuk! HIÁNYPÓTLÓ valóban. Nem egy esküvő kiállítás létezik még piciny országunkban is, de a sok ruha, dekoratőr, torta és limuzin mellett eltörpülnek a helyszínek.

Aki pedig jó előre gondolkodik, mire eljön az esküvőkiállítások szezonja, már régen kiválasztotta hosszas és fárasztó helyszínbejárásokat követően a legideálisabbnak véltet..
Pedig egy jól megválasztott étterem vagy csárda több egy puszta helyszínnél: a berendezése, a székek, a teríték, a falakon a dekoráció, a terasz, a kert adja meg az alaphangot. Egy igénytelen helyet nem lehet és nem is éri meg addig díszíteni, míg eltűnik az eredeti berendezés. Ha nem lesz jó az étel, az esküvődre gondolva az emberek meg fogják jegyezni, hogy szép volt a menyasszony, de pocsék volt a kaja... Valld be Te is magadnak, hogy előfordult már Veled is nem egyszer, hogy hasonlót gondoltál egy-egy esküvő után.
Pozitívnak tartom, hogy az esemény alaphangját biztosító helyszínek külön megjelenési lehetőséget kapnak, szembesülhetnek a leendő párok igényeivel, és találkozzanak egymással is. Megmérettetnek maguk és közönségük előtt egyaránt. Így a klaszikus esküvőkiállítási időszak előtt, egy délután alatt sok helyszín megismerésének tapasztalataival felvértezve, lesz még bőven idő a döntésre, hogy megtaláljátok a Ti Napotokra a legoptimálisabb helyet.

A neten bóklászva találtam rá a Modeca holland cég ruháira, melyek a jelenlegi standard esküvői ruhadivatot megkerülve, vagányabb tervezésű és anyagú ruháival hívta fel magára figyelmemet.

Az Amarilla szalon a munkahelyemhez közel lévén és a márka forgalmazójaként került képbe. Egy, a weboldalukkal kapcsolatos megjegyzést muszáj idekottáznom, mert a designe nem a legszerencsésebb, a képek elég kicsik, nem lehet lapozni, ki-be kell csukogatni őket, nincsenek beszámozva vagy elnevezve, nehéz hivatkozni rájuk.
Időpontkéréskor a telefonba mélyen elemzem érdeklődésem a Modeca 2 konkrét modellje után, a hölgy igenel és sok szeretettel vár minket.
Sikerül is  pár perc késéssel megérkeznünk barátnőmmel, aki az esküvőszervezői posztot is betölti jelenleg nálunk. De még így sem sikerült annyit késnünk, hogy az előttünk próbálgató barátnőpáros még fél órát ne várasson. A munkahelyről jöttünk el, sürgetnénk a helyzetet. A földszinti, belső udvari helység előtere, ahol várakozunk, kicsi és elég igénytelenűl berendezett. A szalon maga is kicsi, a szék is, amire le tudunk pakolni, 3 fal és egy raktár telezsúfolva ruhákkal, a negyediken hiányosan elhúzott függönyű ablak az udvarra, amin mi is korábban szemmel követhettük volna a vetkőzős számokat...

A teljes cikket elolvashatjátok a http://omegen.hu/Blog/kulcsszo/Amarilla+Szalon+Budapest oldalon, aMarilla, de sajnos nem likör cím alatt.

Az elmúlt napokban a twitteren lezajlott Hírlevél regisztrációs játékunk győztese Csölle Katinka lett. Kacérkodtunk a gondolattal, hogy 20-ra bővítsük a keretet, mert úgy meglódult az érdeklődés a hajrában, de nem akartunk gonoszak lenni. Ismétlés várható, a nyeremények széles skálán mozognak, nézegessetek minket twitteren, blogon, saját weboldalon!

Katinka ajándéka 2 mozijegy egy kis meglepi finomság kíséretében. Kérünk Katinka, vedd fel velünk a kapcsolatot, az info@omegen.hu e-mail címen, hogy a nyeremény eljuttatását megszervezhessük.

További jó szörfölést mindenkinek a neten, jó éjt!

Oly gyorsan elrohant az augusztus hónap, most esett csak le, hogy júliusban írtunk utoljára a ruhapróbákról. Kinyaraltuk magunkat, az oldalunk is kivirult, tele lettünk sok hasznos funkcióval, újakkal és újragondoltakkal egyaránt. De újra itt vannak a dolgos őszi napok, és jobban beszorul az ember lánya ebben a locspocsban a házba. Ha már a párom külföldi céges partnereiket járja valahol Európában, és nem tudunk gyereket csinálni, blogolok. Ez a kalandunk Veszprémbe sodort minket. Közel az esküvő leendő helyszínéhez, a Balatonhoz, itt reménykedtünk megtalálni az igazit. Budapestről utaztam le egy forró péntek délután, munkaidőből kicsit korábban lelépve, hogy emberi időben odaérjek.

Milady Szalon, Budapest
Ez a ruhakölcsönző is azon körúti kölcsönzők sorát gyarapítja, amit egy tágasnak tűnő belvárosi lakásból alakítottak szalonná. Sajnos az idők folyamán összegyűlt ruhamennyiséggel párhuzamosan nem nőttek a szobaméretek. De ez még bejelentkezéskor nem látható, így telefonálunk. Kedves női hang veszi fel a kagylót, örömmel veszi bejelentkezésünket.

Érkezéskor a kapualjban meglepő a hentesüzlet hátsó helységének szaga és látványa, de gyorsan túltesszük magunkat rajta. Felérünk, papucsra válthatunk, és üldögélni kezdünk. Ugyan időpontra jöttünk, de kénytelenek vagyunk a hosszú folyosón várakozni, előnytelen ruhákba bújtatott duci menyasszonyok képeit nézegetve, mert katalógus alig akad. Egy ráérős soktagú magyar család nem akarván tudomást venni rólunk, mint következő vendégről, tovább vegzálja a menyasszonyt, még próbáltatna, de ő már menne. Szerencsére egyszer mindennek vége szakad... sógorom, akinek peches napja van, a folyosón marad a vitorlás magazin legfrissebb példányával. Nem tűnik szenvedőnek az arckifejezése, míg mi besurranunk a próbáraterembe.
Tágas, világos terem, nagy tükörrel. Hivatkoznék a weboldalukon kinézett modellre, aminek nincsen hivatkozási száma, se neve a weboldalon, de a leírásunk alapján fogalma sincs róla a hölgynek. Állítása szerint olyan gyakran cserélik a modelleket, hogy nem tudja megjegyezni, a szalonban pedig nincs net. De a főnöknője minden modellről tudja, melyik szalonjukban van, vigasztal. Nem eléggé vigasztaló, mert a főnöknő nincs itt, így egyedül kell megbírkóznunk a feladattal. Értetlenkedve fogadom az internet hiányát, illetve bármi olyan rendszerét (katalógus a ruhaköltemények tervezőitől, saját készítésű képes nyilvántartás nyomtatva vagy számítógépen, stb), ami segítené a próbára érkezetteket és az alkalmazottakat egyaránt. De nem ez az egyetlen szeglete az országnak, ahol a Főnök tud mindent, és pótolhatatlanságát megőrizendő, vissza- és megtartja magának a munkát ténylegesen végző kolléga és az ügyfél hátrányára az információkat. 

Ennek ellenére a próba kitűnő hangulatan folyik, remek a humorérzéke a hölgynek, és szerencsére nekünk is. Érdeklődik, milyen ruhát is szeretnék, és amikor megemlítem az egyszerűséget, mint vezérelvet, meg azt, hogy nem szeretnék abroncsosat, nemlegesen rázza a fejét. A példaként felhozott Büszkeség és balítélet BBC sorozat említésekor nem kikerekedett szemmel néz, mint a korábbiakban bárki más, ellenkezőleg, rögtön megvan a közös pont. De sajnos a nincsenből ő sem tud csodaruhát teremteni. Faggatjuk a menyasszonytermészetről, de lojális korábbi ügyfeleihez, nem tud - nem akar? szélsőségeket mondani.
Megállapítjuk, a hófehér és az abroncsos nem az én világom, nem szeretem a 'düsezt' merevsége miatt, és itt sincs olyan, amit elképzeltem. Megállunk egy ezüstös-fehér, 'v' kivágású, nyakban megköthető, mell alatt szabott modellnél. Felsőrésze gazdagon díszített óarany-réz színű gyöngyökkel, háta mélyen dekoltált. Előnyös szabású számomra, eltűntet rólam pár kilót és magasabbra is varázsol. Színe, hatása az estélyi ruha és a menyasszonyi ruha közötti sávon mozog, nem tudom eldönteni, mi is valójában. Kacérkodom vele, hezitálunk, beszélgetünk, szerencsére nincs még utánunk senki. Megbeszéljük az árát, középsávon mozog, kezelhető. Hiába nem láttunk eddig ilyen előnyös modellt rajtam, de ugyanannyi nehézségeket is támasztana. Cipőt, kiegészítőt bonyolult lenne rá találni, így függőben hagyva elköszönünk.

Ugyan drága szalonnak tűnik, és nem is teljesen az én stílusom az ízelítőnek megnézett képek alapján, de Anyám és Húgom erősen éreztetik velem, hogy én ezt meg szeretném nézni, nem merek ellenálni. A honlapjuk lenyűgöz, kicsit dekadens, a tangózene merengésre késztet a ruhaköltemények fotói felett. Annyira nem ismerem ki még magam a menyasszonyi ruhák kasztjai között, hogy e kétszeres nyomásnak engedve bevállalom.

A weboldal, ahogy említettem, elegáns, igényes, koncepciózus, a stílusa visszaköszön majd a szalonban is. A rajta található képek között kényelmes a tallózás, jól láthatóak a ruhák, könnyen kezelhetőek a kategóriák. A hálás menyasszonyok képeit nézegetve úgy érzi az ember, neki is feltétlenül ez kell. A sztáresküvős képeket bejelentkezés előtt nem néztem meg, a bejegyzés írásakor újta átnézve a honlapot akadok rájuk. Igen sokatmondó, Héder Barnától a honlapon tanácsadó szerepet is játszó Hajas Lászlóig, Győzikéékig sok ismert név szerepel a portfólióban. Kár, hogy korábban nem figyeltem fel rá, útmutató lehetett volna az árakat illetően.
A bejelentkezés zökkenőmentes, kedves hang a telefonnál biztosít róla, sok szeretettel várnak.
A szalon megtalálása sem ütközik nehézségekbe, minden érthetően és könnyen észrevehetően kiírva.
A belvárosi lakás átalakítása szalonná nagyvonalúan történt, a belépés után kellemes várószoba, egy valódi szalon: elegáns pamlagszigetek, az akciós modellekből, eladó cipőkből és táskákból teremtett budoárhangulat, középen nagy asztal a hatalmas katalógusok kényelmes lapozgatásához.
Pár perces faggatózás után (mikor is lesz az esküvő, milyen típusú ruhát képzeltem magamra) máris ketten keresik elő a jelölteket. Papucsra válltunk és vastag, puha  padlószönyegen lépkedve jutunk be a tágas, világos termekbe. A falak mentén igényes tárolásban lógnak a ruhaköltemények, végén hatalmas antik keretes tükör. Paraván mögött kibújhatok a ruháimból, és a terem közepére állítanak, mint egy próbababát. A két fiatal kolléganő egységes ruhában, mezítláb, mint afféle kis öltöztetőnők segítőkészen ugrálnak körbe, kötnek, húznak, bogoznak, igazítanak, és meggyőznek, hogy a hatalmas uszáj sem lehet akadály, ha igazán hercegnő szeretnék lenni. A kínálat elnyomja az elképzeléseimet, megpróbálják a körben lógó kreációkkal elfedni az eredeti terveimet. Igényes, nagyvonalú, szép darabokat hoznak, a fehér árnyalatán kívül ekrű, színes csipkés variánsokat is rámöntenek egy pillanat alatt, míg én a hatalmas tükör előtt állok engedelmesen és folyamatosan vigyorgok, nehezen válik hitelessé a helyzet. Sosem akartam férjhez menni, pláne nem ilyen költeményekben.
Közben megértem, miért pihegnek a történelmi és romantikus regények hősnői: a fűző formál de elszorít derekat, tüdőt, gyomrot, hasat, hátat és hájat.
Egy Anasztázia nagyhercegnőt idéző eleganciájú ruha teljesen lenyűgöz, kár hogy nem én vagyok a belevaló.
Mivel a próbáról sikerült a húgomnak egy fél órát késnie, így az első körben kilőtt ruhák helyett egy újabb adag kerül elő a tapasztalatok levonása után.
A szalon nemcsak ruhák, de úgy tűnik, kiegészítők terén is elég széles választékkal rendelkezik. De a hosszadalmassá vált próba miatt már nincs türelmem belenézni a dobozokba, vitrinekbe. A próba végeztével jön a legkényesebb kérdés, az ár. A céges szórólapra felírják a ruha számát és árát. Kicsit meglegyezem magam a lapocskával, mikor meglátom a minimálbér háromszorosát meghaladó bérlési díjat. Mosolyogva elköszönünk, mindketten tudjuk, hogy nem fogunk többet találkozni.
Ideális hely királylányjelölteknek.

Székesfehérváron az Accor Hotel hallja intim hangulatú és a belépőjegyet tekintve is olcsóbb rendezvény az Aréna és a KKP után. A bejáratnál lufiparádé, hatalmas limuzin és feldíszített lovaskocsi fogadja a látogatókat. A regionális szolgáltatók jelenléte uralja a kínálatot, a cukrászfront kifejezetten erős - nyitáskor még lehet sokfélét kóstolgatni is, nálunk a párom ezen a ponton békélt meg a rendezvénnyel.

Abban a reményben mentünk, hogy a 2009-ben tapasztalt ruhadömpingben majd találunk próbára szimpatikusat. Akkor még az esküvőjére készülődő hugom cipelt el minden tiltakozásom ellenére erre az esküvői kiállításra, idén meg önként jövök! És korántsem fogyasztottam (annyi) gin-tonicot, mint tavaly. De csalódásunkra és azért titkolt megkönnyebbülésemre sajnos sokkal kevesebb a kiállított ruha, bár ezt a színpadon tartott bemutatókon nem lehet érzékelni.  A menyasszonyi ruhák mennyiségéhez mérten épp olyan sokan gondoltak az örömanyákra és egyéb elegáns ruhákra is. A férfivonal nem olyan erős, bár találunk szmokingot, mellény és kravátli szetteket is.

A többi szolgáltatói szegmensből is akad egy-egy képiselő: szívélyesen invitáló zenekar, lelkes görög utazási iroda, hajós rendezvényeivel a legnagyobb magyar hajózási társaság 2 hervadt hangulatú fiatallal, egyedi csodaszép gyöngyékszerek és elhivatott készítőjük, meghívó és egyéb kellékek. A helyszín hasonló a KKP elrendezéséhez, labirintusszerű, nem egységesek a standok, enyhén művészies kavalkádban bolyong az ember, ami nem azt jelenti, hogy rossz. A vidékiekre jellemző nyiltság és közvetlenség jobban érzékelhető, őszintébben kiváncsiak a közönségükre. Talán érdemes lenne egy nagyobb helyet keresni jövőre a rendezvénynek?

Az Aréna egylégterű kiállítóhelyként gigászi méretűnek tűnik a Kongresszusi Központ labirintusjellegű kiállításszerkezete után. Itt sem ment könnyen a szombati érkezés, péntek éjjel leszakadt az erdélyi havasok összes hómennyisége egy menetben a városra. Így méteres hókupacokban kellett villamosra, trolira szállni és elküzdeni magunkat az ázott kutya szagban az Arénáig. A szállingozó hóban a fedetlen kasszánál várakoztunk a jegyvételre. Egy-egy forrófejű rockernek a szervezők szempontjából ez bizonyára jót tesz, szabadtéren januárban sorban állni a jegyért, de ezen kívül más indokot nem tudok, ami érthetővé és szimpatikussá teszi ezt a megoldást. A szervezésen itt is van mit javítani: a fenti büfék nem működtek, lent is csak egy, szűkített választékkal. Ellenben bent, a terem végében  a sok ruha, araálmok és szolgáltatók közé sikerült elég profán módon egy cateringes cég ebédkínálatát besűríteni. Nemcsak a szakács küzdött a kihívásokkal egynémely étel terén, de a 3 m hosszúra tervezett kiszolgáló és tálalópult is hamar rövidnek bizonyult az Aréna látogatótömegeihez mérten.

Az esküvői biznisz nagy szelet minden érintett iparágnak a ruháktól az éttermekig, a vőfélyektől a zenekarig, a dekoratőröktől a cukrászokig. Egy-egy nagyobb kiállításon érezni is lehet ezt pontosan. Ahogy éreztük is a Kongresszusi Központban a 2010-es szezon első nagy kiállításán, épp a januári BKV sztrájk alatt. A KKP elhelyezkedését figyelembe véve ez nem keveset vett vissza a pénteki nap látogatóiból, délután 3 órakor sem voltak sokan, de este fél hatra már kiürült a kiállítás, pár szakmabeli lézengett csak. A későbbi elbeszélésekből azért kiderült, hogy a renomé hétvégére helyreállt, szép számban voltak vendégek, ha nem is olyan volumenben, mint az előző években.

Olyan volt már, hogy valaki éttermeket,bort, csokoládét teszteljen vagy hónaljstifteket. De tudtommal még esküvői ruhaszalon-teszt nem volt.